A nap már magasan járt, amikor a három vérfarkas másnap találkozott. Egyikük se mehetett se törzsi (Tribe), se tanya (Sept) területre, úgyhogy kénytelenek voltak egy olyan elhagyatott helyet találni, ahol nem zavarhatta meg őket senki, és útba se voltak senkinek. Így esett a választásuk egy régóta üresen álló városszéli gyárépület hátsó udvarára. A gyár nagyjából a rendszerváltás után nem sokkal mehetett tönkre, és látszott, hogy azóta senkinek sem sikerült befektetőt találnia egy újabb lakópark felhúzására. Persze mindez csak idő kérdése volt, de addig is megfelelt a három Garou kicsiny falkájának. A hátsó udvart magas betonkerités vette körbe, amit rozsdás drótkerítés szegélyezett, négy üresen kongó raktárépület között kis tisztás volt, amit különféle törmelék, üvegcserép és szemét tarkított. Néhány patkányon és az időként megjelenő (és eltűnő) csöveseken kívül senki sem járhatott itt már vagy évek óta, a falka tagjait leszámítva.

Iván az egyik raktárépület árnyékában húzta meg magát. Hiába volt már kora ősz, még mindig melege volt a napon. Ahhoz képest, hogy inas típus volt, kimondottan hajlamos volt az izzadásra és ez baromira zavarta, mert saját képességeit ismerve tudta, hogy túlontúl könnyű a szagokat követni. Gagyidas sportcipőt viselt egykor hawaii mintás rövidnadrággal és túlméretezett koponya mintás pólóval, szemébe pedig egy bolhapiaci baseball sapkát húzott. Ettől függetlenül tovább csurgott róla az izzadtság, úgyhogy megpróbálta elterelni gondolatait erről az irritáló tényezőről.

Ezzel szemben úgy tűnt, hogy Katalint egyáltalán nem zavarja egy kis napsütés. Motoros dzsekijét levette és kényelmesen ráterítette az Interceptorra, feltűrte farmerja szárát, majd végignyúlt a sportmotoron, kezeit feje alá tette és behunyt szemmel napozott. Ha Iván nem tudta volna, hogy a Sámán folyamatosan figyel neszezésére, talán megpróbálja bezúzni a fejét egy rozsdás vassal. Nem segítene az izzadásán, de az biztos, hogy sokkal jobban érezte volna magát. Mint mindig, kettejük most is csak az a tudat akadályozta meg egymás vérének kiontásában, hogy András is ott volt.

A hatalmas Philodox magába fordulva ült egy kényelmetlennek tűnő betondarabon. Talán így akarta büntetni magát, vagy csak egyszerűen lusta volt kényelemesebb ülőhelyet találni. Az időjáráshoz képest meglepően túl volt öltözve, használt katonai bakancsa fölé kopott kék farmert húzott, amit egy rémesen kitágult piros kapucnis pulóver tetézett. Iván magában azt remélte, hogy András napszúrást kap és akkor nem állhat útjába senki, de valahogy kételkedett, hogy ekkora szerencséje lesz. Az alfáját úgy tűnt nagyon kemény fából faragták, valószínűleg egy kis napszúrásba nem fog belehalni, még akkor se, ha közben Iván megpróbálja kicsinálni.

"A faszom kivan már!" - csattant fel végül Iván, elvesztve türelmét. "Mi a francért jöttünk itt össze, ha mind a ketten itt napoztok? Mi ez bazzeg, strand?"

"Csak az zavar, hogy úgy tocsogsz az izzadtságban, mint McDonald's-os krumpli az olajban." - jegyezte meg szenvtelenül Katalin, aki azonnal felpattant, amikor Iván elrugaszkodott a faltól. Pont mint egy fél nappal korábban, megint vicsorítva meredtek egymásra.

"Kuss." - mondta András csöndesen, mire mind a ketten hátra léptek, próbálva egyszerre figyelni egymásra és Andrásra. A halálos háromszög három csúcsa lassan eltávolodott egymástól, habár András egy centit nem mozdult. A nap folyamán először felnézett a Ragabashra és Theurgere, majd a földre köpött dühödten. "Közel vagyunk már a piócához, próbáljáták arra tartalékolni az energiátokat. És ha engem kérdeztek, utána sem csináljátok a balhét, mert nem kaptok második esélyt."

Iván és Katalin elgondolkodtak András szavain, de láthatóan egyikőjüket se hatotta meg.

"Most komolyan, ki a francot érdekel? Nem mintha bármikor visszafogadnának minket, csak azért, mert szétkaptunk egy kis férget." - mordult fel Iván, mert már unta, hogy folyton ezzel az újrakezdés ökörséggel próbálták megetetni. "Elkúrtuk, ez van."

"Most az egyszer egyetértek ezzel a ... az Ivánnal." - Katalin egy pillanatra kihagyott, ahogy lenyelt egy Ivánnak szánt sértést. "Nem tudunk változtatni a múlton, és hiába tesszük, amit, nem fog számítani. Azok után, amit tettünk ..."

"Elég legyen!" - csattant fel András, majd meglepő gyorsasággal állt talpra. "Ha ennyire nem akarjátok folytani, akkor miért vállalkoztatok?"

Amikor nem kapott választ se a férfitól, se a nőtől, folytatta.

"Pontosan azért, amiért rémálmaitok vannak, amiért reggel a tükörből egy szörnyeteg néz vissza, amiért minden harmadik gondolatod úgy kezdődik, hogy mit lett volna ha azon a napon minden máshogy történik? Játszhatjátok itt nekem a kemény farkast, de ha nem zavarna titeket a múltban elkövetett hiba, akkor most nem próbálnátok jóvá tenni. Nem mintha bármelyikünk jóvá tudná tenni azt, amit elkövetett..."

András szavai után kínos csend állt be. Mind a ketten tudták, hogy Andrásnak igaza volt, de ez csak másodlagos gondolat volt, mert mindenkiben a felszínre törték az emlékek. Iván ártatlanokat tépet szét, merő szórakozásból, lassan és kegyetlenül, a harci láz hevében, miután kitakarítottak egy Féreg szolgáknak otthont adó épületet. Katalin azután sem hagyta abba a féketlen száguldozást, hogy átváltozott. A motorzás egyik alapszabálya azonban az, hogy bukni fogsz, Katalin pedig bukott, nem is kicsit. Ráadásul baráti társaságának kellős közepén. Még szerencse, hogy kevesen voltak, de még így is rengeteg időbe és energiába került elhallgattatni a szemtanúkat és elsimítani az ügyet. András pedig leendő hitvesét megkérdőjelezhetetlen szituációban találta falkavezérével. Az Őrjöngés elragadta, megölte hitvesét és vezérét, majd a csatazajra megjelenő két másik falkatársával is végzett. Az Öregek teljesen meg voltak döbbenve, még a Harcosok (Ahroun) is ritkán képesek ilyen vérontásra. Mégis mind a hárman megúszták a halálbüntetést és még esélyt is kaptak jóvá tenni bűneiket. Soha többé nem térhettek vissza, de legalább a jó ügy érdekében halhattak meg, ha úgy hozta a sors.

"El kell kapnunk a vámpírt, nincs mese." - mondta végül Katalin, hogy megtörje a csendet. Tudta, hogy a többiek is ugyan azt érzik, amit ő, de attól félt, hogy a félidézett emlékek elszabadíthatnak olyan indulatokat, amelyek az életébe kerülhetnek. És még nem száguldott eleget, még nem volt itt az ideje, hogy maga mögött hagyja motorját. "Mivel a vámpír kiszívta áldozata vérét, nagy az esély rá, hogy le tudom nyomozni, merre ment. Így jár az, aki egy Vadon szellem által megszállt emberből kajál."

András csak csendben bólintott, Iván viszont meglepően konstruktívan reagált Katalin javaslatára.

"Ha be tudod lőni nagyjából egy néhány utcányi területre a lehetséges tartózkodási helyet, akkor meg tudom találni a nyomait és onnantól csak rajtunk múlik, hogy mikor szorongatjuk meg a golyóit."

"Örülök, hogy sikerült végre valami együttműködéshez hasonlót kicsiholni belőletek." - mondta András a világ leghalványabb mosolyának keretében. "Ha megtaláltad, amit kerestél Katalin, szólj, és megyünk vadászni."

Vadászat. A három Garou önkéntelenül elvigyorodott. Lehettek akár mennyire különbözőek, akár mennyire gyűlölhették egymást, mindannyian Garouk voltak és a vadászatért éltek. És a falka hosszas hajsza után a vad biztos nyomára bukkant.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.