Az emberek teljesen magukon kívül ugráltak és táncoltak, az izzadó tömeget stroboszkópok szabálytalan időközönként felvillanó fénye tette láthatóvá - és egyben szaggatta szét a mozgóképet állóképek sorozatává -, a DJ két fejlámpája látható csóvát húzott a párától nehéz levegőben, ahogy a zene ritmusára mozgatta a fejét és időnként le-lenézve a pultra kereste a következő lemezt. Majdnem mindenki táncolt, az oldalt húzódó bárpult mögött a csapos sürgölődött, a székeken pedig két fiatal, nagyrészt kihívóan tarka testfestésbe öltözött lány ült tétlenül - tekintetük üresen, fókusz nélkül pásztázott körbe, egyikük tekintete rögzült az emeletre, a VIP-szekcióba vezető lépcső tövében szobrozó nagydarab napszemüveges férfin.

Mad Dog nagyon félelmetesnek látszott: magas volt, széles vállú, kisportolt, kopasz, napszemüveget és fekete izompólót hordott. Általában a puszta megjelenése elijesztette a rosszfiúkat. Ezt főállásában is jól tudta kamatoztatni, de itt, kidobóként is hasznát látta annak, hogy rosszarcú volt. Unott arccal figyelte az embereket. Azzal szórakoztatta magát, hogy kiszúrt magának valakit,  és addig figyelte, amíg az illető felé nem fordult: akkor elkapta a tekintetét, és másfelé nézett.

Hármat pittyent a fülébre rejtett Bluetooth-os fülhallgató. Ezzel egyidőben az egyik táncoson megjelent egy izgőmozgó vörös pötty. Elindult felé, be a tömegbe. Tapasztalt magabiztossággal mozgott az emberek között, akik önkéntelenül is helyet adtak neki, bizarr Mózesként siklott át az önkívületben rángatózó embertengeren. A célszemélyt már látta korábban: magas, vékony, szanaszét szolizott, zselés hajú, irritáló kisköcsög volt, aki úgy gondolta, hogy apuci verdájával és a mókusfarkas kulcstartóval övé a világ, és szopni kívánó kurvák hordáit kell majd lefejtenie magáról. Csalódnia kellett... bár lehet, hogy ha csupa pattanás fejére fordít negyedannyi időt, mint a mai estére megfelelő ing kiválasztására, több sikere lehetett volna. Visszatérő vendég volt a klubban, de eddig nem csinált bajt: szingli lányoknál próbálkozott be, de minduntalan elhajtották.

Ma viszont úgy látszik, darázsfészekbe nyúlhatott: egy csinos, miniruhás, de - a körülményekhez, azaz a kibuggyanó szilikoncsöcsű tizenhatévesekhez képest - nem túl kihívóan öltözött lányra nyomult, aki látszólag két barátnőjével volt itt, és nemigen tudtak mit csinálni az agresszív mókusfarkassal.

Mad Dog keresztülvágott a tömegen, és látta, hogy a vörös pötty még mindig Mókusfarkaskán táncol, így amikor az éppen a nőre tapadva megragadta volna annak mellét, akcióba lépett. Első lépésként  levette a szemüvegét, és pólója nyakába tűzte. Aztán lendületvétel nélkül vesénvágta a gyereket, majd, mielőtt a földre esett volna, megragadta a gallérját - élvezettel hallotta volna, ahogy az anyag reccsenve enged, de Sergeant Garcia elnyomta - egy bocsánatkérő mosolyt engedett meg a meglepődve hátraforduló lány felé, hisz beszélgetni úgysem tudtak volna, aztán hóna alá vágta a hülyegyereket, és elindult kifelé: a tömeg megint szétnyilt és összezárult mögötte, ő pedig egy darabig érzett egy tekintetet, amely a tarkóját fixírozta.

Elhaladt a tánctér mellett, át a mindenhol megtalálható székek-asztalok között, végigmanőverezve a ritkásabban, de azért szép számban fellelhető emberek mellett a kijáratig.

Szokás szerint csak kidobta volna, térjen csak magához nyugodtan - a kijáratnál dohányozva álló csoportoknak nem lett volna újdonság a látvány -, aztán jobb gondolata támadt. Sosem bírta az újgazdag hülyegyerekeket, és most úgy döntött, hogy a nyóckeri öntudat nevében bosszút áll.
Leengedte a földre áldozatát, és gallérnál fogva - mázli, hogy selyem, így talán kibírja a parkolóigelindult a teljesen kihalt plázában a lift felé. Elhaladt a sok csillogó butik, üzlet mellett, a zene egyre halkulva jutott el füleibe, amikor életre kelt a fülhallgató:

- Hová mész?
- Kiviszem a szemetet.
- Értem... ne maradj el sokáig, és ne piszkolj be semmit!
- Nyilván.

Közben megérkezett a lifthez, ami valamilyen oknál fogva épp az emeleten volt, így gombnyomásra csak kinyílt az ajtó, és Mad Dog beléphetett. Megnyomta a parkoló gombját, és nyugtázta a borzasztó tuctuc megszűntét, ahogy az ajtó bezáródott, és a lift elindult.

A lassan éledező gyerek zsebébe túrt, és ahogy kinyílt az ajtó, egyik kezében már a kulcsot tartotta, és indult el kifelé, terhét maga után ráncibálva. Ahogy előrehaladt, nyomkodni kezdte a kulcson a távirányítót. Végre felpittyent egy autó néhány lépésre előre. Aztakurva, mekkora Merci. És milyen szép, így fehéren, makulátlanul. Elvigyorodott. Odament terhével együtt, körbenézett, de a parkolóházban nem volt senki.

Kinyílt az ajtó. Dog elengedte az inggallért, amit koppanás kísért: a hülyegyerek lefejelte a betont. Még mindig vigyorogva egy akkurátus mozdulattal a kulcs tollát a fényezéshez illesztette, és elindult körbe. A csikorgás majdnem mindenkit felébresztett volna, de a kocsi tulajdonosa egyelőre túlságosan el volt fáradva, hogy ilyesmivel törődjön. Mad Dognak tehát volt ideje arra, hogy kényelmesen körbesétálhassa az autót, mindenhol otthagyva vandál nyomát. Aztán a másik gombot nyomta meg, amitől halk kattanással kinyílt a csomagtartó. Hátrasétált, felemelte, benézett. Egy barna bőr aktatáskát talált benne. Belenyúlt a zsebébe, és egy papírzsebkendővel nyitotta ki a táskát. Iratokat, papírokat talált benne egy zöld dossziéban. Kivette, a táskát kinyitva a földre dobta, és elindult visszafelé. Átlépte az éppen éledező hülyegyereket, akire egy egyszerű mozdulattal rányitotta az ajtót. Mókusfarkaska újra álomba merült. Továbbindult a lift felé, hogy befejezze a műszakját. Hóna alatt a dossziéval, zsebében a kulccsal sétált, amikor egy hang magára vonta a figyelmét. Valaki felnyögött. Mad Dog odafordult és egy pár lábat látott kilógni az autók közül. Onnan jött a nyögés. Valami rossz érzése támadt, ezért odasietett, és végül meglátta a két láb gazdáját is. Az illető egy vasbeton oszlopnak háttal félig feküdt, félig ült, előtte csinos kis tócsában állt az immár megalvadt vér, az arca szanaszét volt pofozva. Megállt benne az ütő.

- Bazmeg, Sam, te mi a faszt csinálsz itt?
- Ööööeeh...
- A rohadt életbe! Mi történt veled?
- Öööeh...
- Óó, csezdmeg!

Előkapta a telefonját a zsebéből, és kikeresett egy számot. Hála az égnek, kicsörgött.

- Szevasz!
- Na mi van, mi a tökömet csinálsz már odakint? A főnök kezd ideges lenni.
- Sejtem. Figyelj, kivágtam a szemetet, viszont akadt itt egy kis probléma. Nagy gáz lenne, ha elhúznék egy órával korábban?
- Ember, nem ezért kapod a fizut, nemde? De beszéld meg vele.
- Rendben, add oda neki.

Kis szünet, aztán egy hideg, halálosan nyugodt hang.

- Igen?
- Helló főnök. Az a helyzet, hogy kivittem a szemetet, és....
- Örömmel hallom, bár nem igazán látom, ezért miért kell telefonálnod, végülis itt vagy tőlünk két percre...ráadásul még van bő egy órád a melóból.
- Iiigen, épp emiatt telefonálok. Akadt itt egy kis komplikáció.
- Épp az előbb mondtad, hogy rendben végeztél. Mi történt? - Árnyalatnyi él költözött a hangba, addig olyan volt, mint a jég, most olyan, mint egy jéghideg, borotvaéles penge, amit még nem húztak elő.
- Nem, nem a szeméttel van a gond, az rendben pihen. Egészen más jellegű a probléma,  és az a helyzet, hogy.... szóval szeretnék lelépni egy órával korábban. - Hangján érződött a bizonytalanság, hogy kérnie kell.
- Értem. Azt tudod, ugye, hogy nem így beszéltük meg?
- Persze, hogy tudom, egyszerűen csak az a helyzet, hogy van valami, amit mindenképpen el kell intéznem.
- Ennyire hirtelen? Ugye nem akarsz átvágni? - Kihúzták a pengét.
- Neem, dehogyis!
- Jó. A jövő hétért nem kapsz egy vasat sem.
- Megértettem.
- Holnap találkozunk.

Lenyomta a piros gombot, majd rögtön egy másik számot tárcsázott. Felemelte a ronggyávert Sam-et, és elindult az autója felé. Útközben az egyik szemetesbe beleejtette a Merci kulcsát.

- Iigen? Ki a tököm ez? - Rettentő álmos hang szólt.
- Szevasz, én vagyok. Figyelj, készítsd elő a cuccaidat, Sam-et nagyon elkapták.

Kis szünet, aztán egy teljesen éber hang:

- Rendben. Mikorra értek ide?
- Negyedóra.
- Igyekezz.

Odaért a kocsijához, egy lepukkantnak kinéző, de műszakilag teljesen jól karbantartott CRX Hondához. Kinyitotta a jobboldali ajtót, beültette és bekötötte Samet, aztán gyors léptekkel a saját oldalára ment. Bevágódott, indított.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.