Iván becsukta maga mögött az ajtót, kulcsra zárta, majd felkapcsolta a lámpát. A mennyezetről magányosan alálógó izzó kellemesen meleg, narancssárgás fénnyel borította be az ablaktalan szobát. Iván körbe hordozta tekintetét a berendezésen. A látható falfelületet málló vakolat fedte, néhol penészfoltokkal tarkítva, a bútorzat valószínűleg már akkor kiment a divatból, amikor harminc évvel ezelőtt ide került. Hatalmas, ódon és meglepően ízléstelen fa szekrények sorakoztak egymás mellett a falnál, szinte ez egész szobát megtöltve. A szoba közepén négy íróasztal volt összetolva, tetejükön egy egy számítógéppel.

Iván körbe sétált a szobában és szemügyre vett mindent. Miután megpróbálta kinyitni az egyik szekrényt, rájött, hogy kulcsra vannak zárva. Nem mintha ez bármikor megállíthatta, de igazából csak a kíváncsiság vezérelte. Valószínű volt, hogy a szekrények csak régi iratokat tartalmaznak, olyan ügyekről, melyekre már mindenki régóta magasból tojt. Csak lusták voltak kirakni a szemetet. A számítógépek se festettek valami jól, fénykorukon bőven túl voltak. A CRT monitorok sötéten gubbasztottak a régi számítógépházak mellett, a billentyűzetek gombjai között rég elfeledett szendvicsek morzsái kezdtek új életet, az egerek pedig családot alapítottak. A Ragabash nem zavartatta magát a mocsok látványától, semmivel sem volt rosszabb, mint azok a gépek, amiket a különböző művelődési házakban volt alkalma használni.

Kiválasztotta magának a legszimpatikusabbat, megnézte, hogy áram alatt van-e, aztán bekapcsolta és leült az íróasztalhoz tartozó régi, fából készült székre. A szék meglehetősen kényelmetlen volt, de némi fészkelődés árán sikerült növelni a komfort érzetet. A monitor némi pislákolás után életre kelt, a gép házának belsejéből előtörő kattogások és zörgések pedig azt bizonyították, hogy a rendszer lassan feléledt. Iván türelmesen várt, mert ismerte az ódon masinákat és már rég rájött, hogy nem érdemes noszogatni őket. A fiatal férfi úgy számolta, hogy a keresés valószínűleg hosszú időt fog igénybe venni, ezért felkészült. Vékony dzsekije zsebeiből elővarázsolt egy hamutartót, a hozzá tartozó doboz cigivel és reklám öngyűjtóval.

Mire a régi Windows harcképes állapotba került, Iván már a második cigijére gyújtott rá. Egy pillanatig kíváncsian méregette a meztelen nőt a monitoron, majd kézbe vette az egeret és felfedező útra indult a VII. kerületi rendőrség elektronikus adatbázisában. Eléggé nevetségesnek találta, hogy amíg a maximum gyújtósnak jó régi aktákat még mindig zár alatt tartották, addig a legfrissebb információk megszerzéséhez csak be kellett kapcsolni az egyik számítógépet. Persze, ez nem volt ennyire egyszerű. A szoba, ahol tartózkodott, a rendőrkapitányság harmadik emeletén helyezkedett el, az épület legvégében. Nem lehetett csak úgy ide besétálni, legalábbis közönséges földi halandók számára. Azonban Iván Garou volt, így a konvencionális módszereken kívűl más is a rendelkezésére állt.

Az adatbázis valóságos kincsesbánya volt, de Iván ezt nem tudta értékelni. Baromira nem érdekelték a különböző betörések, pitiáner lopások, de még a fegyveres rablások sem. Amire ő hajtott, az a gyilkosság volt. Jó néhány napba beletelt, míg a némber valami értelmes információt tudott kihámozni a szellem szavaiból. Persze, utólag tök egyértelmű volt minden, de Ivánnak el kellett ismernie, hogy a feladvány először neki is zagyvaságnak tűnt. A megfejtés tényleg nem bizonyult nehéznek, a vámpír a régi zsidó negyedben húzta meg magát, és amilyen figyelmetlen volt, biztos hagyott maga után nyomokat. Iván feladata pedig az volt, hogy a lehető legpontosabban belője, hogy a kerületben merre kell keresniük. Amint ez megvan, elindulhatnak levadászni a piócát.

A monitoron egymás után jelentek meg a különböző ügyek adatai - áldozatok nevei, helyszínek, gyilkosság időpontjai, szemtanúk, stb -, de a keresés így is órákat vett igénybe. Iván azonban nem aggódott. Az éjszaka kellős közepén érkezett, a legtöbb járőr az utcákon volt, de az épületnek ezt a részét még napközben is csak ritkán használták. A használhatónak tűnő adatokat a Ragabash lementette Word dokumentumokba, majd azokat egyenként szépen elküldözgette saját magának e-mailben. Úgy számolta, hogy a jelentős mennyiségű információ feldolgozása újabb napokat vehet igénybe, és annyi időt nem kívánt itt tölteni. Egyébként sem szeretett a rendőrségen lenni, túl sokszor gyűlt meg a baja a zsernyákokkal, és nem kívánt megint a rossz oldalán kikötni egy tucat gumibotnak. Persze, képes lett volna megvédeni önmagát, de akkor megsérti a Fátylat és azt nem élné túl. A Garou nép nem éppen higgadt józanságáról volt híres, sőt!

Odakinn lassan világosodni kezdett, mire a Ragabash végzett az információk megszerzésével. Hátradőlt a kényelmetlen széken és nagyot nyújtozott, miközben a régi fa keservesen nyöszörgött a terhelés alatt. Kilépett minden programból, kikapcsolta a számítógépet, majd felállt az asztaltól. Kezébe vette a hamuval megpúpozott és csikkekkel díszített hamutartót, majd tartalmát az egyik ósdi szekrény mögé döntötte. Az üres hamutálat a zsebébe süllyesztette, majd elrakta megmaradt cigijét és öngyújtóját és elégedetten nézett körbe. Számítógép kikapcsolva, hamu eltüntetve, minden rendben. Iván szélesen elmosolyodott, majd az egyik kikapcsolt monitor tükröződő felületén saját képmása szemébe nézett és néhány perc múlva a Garout elnyelte a Közeli Homály.

Bár Iván sose tudta meg, de délután kisebb tumultus alakult ki a rendőrkapitányságon, amikor az egyik nyomozó utána akart nézni valaminek az egyik gépen. Az ajtót valaki belülről bezárta egy olyan szobában, ahonnan csak egy irányból lehetett bejutni. Miután az ajtót berúgták - lakatosra vár a halál alapon -, a szobában nem találtak senkit. Azonban a villany fel volt kapcsolva és szellőzés hiányában szinte vágni lehetett a dohányfüstöt a kis szobában. És minden éjszakás váltig állította, hogy nem is járt a szoba közelében. Mivel semmi nem tünt el vagy rongálódott meg, az egészet a szönyeg alá söpörték.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.